Az év végéhez közeledve, egyre többször merül fel a probléma: a munkavállalóknak még sok kiadatlan szabadsága van, ráadásul az év végi hajtásban a munkáltató nem vagy csak nagyon nehezen, esetleg a munkatársak "túlóráztatásával" tudja kiadni az évre még járó szabadságot.
Felmerül tehát a kérdés: Mi legyen a ki nem adott szabadsággal? Át lehet vinni a következő évre? Ki lehet fizetni?
Az alábbiakban a szabadság kiadásának néhány szabályát tekintjük át, ami segíthet a fenti helyzet kezelésében. Már előre fontos leszögezni, hogy főszabály szerint a szabadság pénzben nem váltható meg (kivéve a munkaviszony megszűnésekor), azaz a felhalmozódott szabadságok kezelésének nem járható útja a pénzben történő kompenzálás.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy alapvetően a munkáltató kötelessége, hogy a szabadságot kiadja, a munkáltató azonban évente 7 munkanap szabadságot (a munkaviszony első három hónapját kivéve) legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Az erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelenteni. Ha tehát a munkavállalók az évi 7 munkanapnyi szabadságukról vagy annak egy részéről még nem rendelkeztek, akkor az erre vonatkozó kérésüknek a munkáltató akkor is köteles eleget tenni, ha az egyébként nehézséget okoz az év végéhez közeledve.
A szabadság célja, hogy pihenési, feltöltődési időt biztosítson a munkavállalók számára. Éppen ezért a Munka Törvénykönyve (Mt.) kimondja, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Az Mt. azonban ismer néhány kivételt a főszabály alól. Ezek az alábbiak:
- Ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkáltató a szabadságot.
- Ha a szabadságot azért nem lehetett kiadni az esedékesség évében, mert a munkavállaló oldalán merült fel olyan ok, ami ezt akadályozta (pl. keresőképtelenség), akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell a szabadság kiadására vonatkozó kötelezettségnek eleget tenni. Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok tehát november 1. után szűnik meg, akkor a munkáltató a még ki nem adott szabadságot a következő évben is ki tudja adni.
- A munkáltató megfelel az Mt. rendelkezéseinek akkor is, ha úgy adja ki a szabadságot, hogy az esedékesség évében megkezdődik a szabadság, de átnyúlik a következő évre. A következő évben kiadott része ugyanakkor nem haladja meg az 5 munkanapot. A megmaradt szabadságnapoktól függően tehát a december végén megkezdett szabadság átnyúlhat 2016 januárjába. (A törvény szövegből az következik, hogy folyamatos szabadságról van szó.)
- A munkáltató naptári évenként megállapodást is köthet az egyes munkavállalókkal arról, hogy a munkavállaló életkorára tekintettel járó pótszabadságot (amely életkortól függően 1-től 10 napig terjedhet) az esedékesség évét követő év végéig adja ki. (A megállapodást tehát évről évre újra meg kell kötni, ha szükség van rá, hosszabb időre előre nem lehet "lerendezni" a fel nem használt szabadságok kérdését.)
- Azoknál a munkáltatóknál, ahol van kollektív szerződés, adódik egy további lehetőség, miszerint a kollektív szerződés rendelkezése alapján a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatják ki.
A fentiek alapján az Mt. biztosít tehát némi rugalmasságot a szabadság év végi kezelésében, ugyanakkor érdemes minél előbb elgondolkodni azon, hogy miként lehet kezelni a "beragadt" szabadságot, lehetőség szerint mindkét félnek megfelelő megoldást találva.
Ha további kérdésed van, akkor tedd fel itt! Ha korábbi munkajogi kérdések között böngésznél, azt is megteheted itt.
(Kép forrása: stock photo, www.photodune.net)
