Itthon már a csapból is startup folyik, minden feltörekvő vállalkozó álma, hogy az ő cége lesz a következő Prezi, Ustream vagy LogMeIn. A legtöbb startupper azonban nem rendelkezik még elegendő kezdőtőkével sem, így már a kezdeti lépések megtételéhez is szüksége van befektetőre, üzleti angyalra. Ilyenkor hajlamosak megfeledkezni a biztonságról és helyrehozhatatlan hibákat követnek el.

A kiindulópont szinte minden esetben ugyanaz. Adott egy ötlet, vállalkozónk alig várja, hogy valakivel megossza, legszívesebben az egész világot telekürtölné, hogy övé az év találmánya. Elújságolja egy jóakarójának, aki felajánlja egy ismerőse segítségét. Az ismerőst, mint potenciális befektetőt bemutatja vállalkozónknak, megkezdődnek az egyeztetések. Startupperünknek legrosszabb esetben még nincsen se cége, se terméke, csak az évek / hónapok / napok óta dédelgetett ötlete. Az első hibát itt szokták elkövetni a feltörekvő vállalkozók: túl sok információt osztanak meg ismeretlenekkel, anélkül, hogy bármilyen megállapodást aláírnának. A befektető biztatja is, még többet szeretne megtudni a termékről, ám aláírni nem kíván semmit, hiszen fontos a „bizalom”, a "gentlemen’s agreement". Vállalkozónk pedig demonstrálja az üzleti tervet, a know-how-t, termékleírást stb., egyre több információ kerül ki a birtokából.

Itt elkerülhetetlennek tartom, hogy egy rövid kitérőt tegyek az ötlet jogi oltalmazhatóságára, mert azt tapasztalom, ez még mindig nem tudatosodott kellőképpen. Az ötlet, elgondolás nem élvez szerzői jogi oltalmat, az ötlet alapján létrehozott szellemi termék részesülhet védelemben. Onnantól kezdve, hogy az ötlet kikerül a birtokunkból, már nem rendelkezünk kontrollal felette. Ezt egy német professzor úgy szemléltette egyszer, hogy ötlet nem olyan, mint egy alma. Ha az almákat kicseréljük, akkor mindkettőnek lesz egy-egy almája, de ha az ötleteket cseréljük ki, akkor mindkét félnél két ötlet lesz. A második hiba, hogy az ötletünk még nem materializálódott, nincs prototípus, ami egyfelől komolytalanná tehet minket a befektetők előtt. Másrészt ez a későbbi jogérvényesítést is jelentősen megnehezíti – talán az üzleti titok megsértése miatt tudunk pert indítani – a többi évig elhúzódó per lezárultáig azonban marad a bizonytalanság. Vegyük azt is figyelembe, hogy nem fogjuk tudni megakadályozni, hogy ugyanolyan vagy hasonló termékkel lépjen ki az ötlet alapján a piacra akár versenytársunk, akár a befektető.

A több emberes projektek harmadik hibájáról is szót kell ejtenünk: a résztvevők úgy kezdenek el együtt alkotni, hogy nincsen még sem közös cégük, sem együttműködési szerződésük. Ha a résztvevők összevesznek, vagy az egyik résztvevő úgy dönt, hogy „viszi magával” az ötletet, akkor ez a tisztázatlan jogi helyzet ismét évekig tartó pereskedést vonhat maga után.

Miután vállalkozónk birtokából kikerült az ötlet, a befektető már kevésbé gyorsan reagál a megkeresésekre, halogatja a találkozót, a cégalapítást, a megállapodás aláírását. Végül teljesen eltűnik, legrosszabb esetben megváltoztatja a telefonszámát és többé nem elérhető. Hoppon maradt vállalkozónk pedig kétségbeesetten keres meg egy ügyvédet, ami a fenti esetben eső után köpönyeg. Sajnos a fent leírt szcenárió nem egyedülálló.

Mit tehetünk, hogy a hasonló szituációkat elkerüljük?

1. Ügyvédhez forduljunk elsőként

Hazabeszélek, de sajnos még mindig a jogterülettel (szellemi tulajdonjog) foglalkozó ügyvédek azok, akik a legtöbbet segíthetnek, mert:

1. Köti őket a titoktartás, az ötletünk biztonságban van;
2. Segíthetnek abban, hogy milyen lépéseket tehetünk az ötletünk "levédése" érdekében, tovább csiszolgassuk, és úgy álljunk a világ elé vagy esetleg más irányba induljunk el;
3. Rendelkeznek kapcsolatokkal befektetőkhöz, mert ideális esetben már sok hasonló vállalkozás indulásánál bábáskodtak. Ez azért is fontos lehet, mert jogi képviselőnk a legjobbat szeretné nekünk, vagyis azt, hogy ne csak jogilag, hanem üzletileg is előnyös megállapodást kössünk;
4. Minden további jogi ügyben (cégalapítás, szerződések előkészítése) tanácsot adhat.

Sajnos Magyarországon az ügyvédhez leginkább akkor fordulnak az ügyfelek, ha már baj van, pedig egy egyórás konzultáció – esetleg megfelelő szerződés előkészítésének – költsége mindig sokkal alacsonyabb, mint egy évekig tartó peré!

2. Ha mégsem akarunk ügyvédhez fordulni

Néhány nagyon közhelynek tűnő tanács, ha mégsem akarunk ügyvédhez fordulni, ám mégis leírom, mert néha még erre sem figyelnek a hozzám fordulók:

Ellenőrizzük tárgyalópartnerünk személyazonosságát, a befektető cégkivonatát (e-cegjegyzek.hu). A névjegykártyán bármi állhat!

1. Titoktartási (esetleg versenykorlátozó) megállapodás aláíratása a másik féllel, megfelelő szankcióval (kötbér). Ha a befektető nem hajlandó titoktartási megállapodást aláírni, az már önmagában is jel lehet, hogy nem a megfelelő személlyel tárgyalunk.
2. A lehető legkevesebb információt adjuk át, üzleti terv, termékleírás, know-how ne kerüljön ki a birtokunkból aláírt titoktartási megállapodás nélkül.
3. Több emberes startup esetében legyen legalább egy együttműködési szerződésünk a többi résztvevővel.
4. Legyen egy prototípusunk a termékünkből, ne csak ötletünk!
5. Figyeljük az innovációs pályázatokat.

3. Közösségi finanszírozás

Végül, de nem utolsósorban néhány gondolat a befektető alternatívájaként, esetleg kiegészítéseként a közösségi finanszírozásról és annak jogi vonatkozásáról. Bár Magyarországon nem annyira elterjedt, de külföldön nagyon jól működik a közösségi finanszírozás. Ha van már kész termékünk (de legalább prototípusunk), ami nem kifejezetten magyar piacra készült, akkor megfontolandó, hogy feldobjuk nemzetközi crowdfounding oldalakra, mint Kickstarter vagy az Indiegogo. Vannak persze magyar crowdfunding közösségek is, de a magyar társadalom még nem annyira nyitott erre a finanszírozási formára. Ehhez kell egy jó bemutatkozó videó, egy jó termékleírás, üzleti terv és innentől kezdve már csak a közösségen múlik, hogy lát-e benne fantáziát vagy sem. Az elmúlt évben számos magyar startup (Brewie, Sbrick, Feel Flux) így tudta megfinanszírozni a kezdőlépéseit. Ez egyfajta szonda is lehet a termékünknek, hogy van-e rá igény vagy sem. Ha van rá igény, akkor jobb eséllyel indulunk később a befektetők előtt is, ha nincs rá igény, akkor érdemes elgondolkodni más irányon. Ha a termékünk szabadalmaztatható, akkor a közösségi finanszírozás csak a szabadalmi bejelentés megtétele után ajánlott, mert a szabadalmaztatás egyik legfontosabb kritériuma, a találmány újdonsága nem teljesülne! Mérlegelnünk kell azt is, hogy ha annyira egyedi az ötlet / termék, akkor érdemes-e publikussá tenni, ezzel kockáztatva, hogy valaki gyorsabban jön ki a piacra az alternatívával.

Ha jogi tanácsra van szükséged az ötleted védelme kapcsán, vedd fel közvetlenül a kapcsolatot a poszt szerzőjével, Kocsomba Nelli ügyvéddel itt!

Ha további kérdésed van, akkor tedd fel itt! Ha korábbi jog kérdések között böngésznél, azt is megteheted itt.

(Képek forrása: stock photo, www.photodune.net)