Ismeritek a “The Affair” c. sorozatot, ami egy történet mindkét oldalát megmutatja? Elképesztő, hogy milyen különbségek jönnek elő, ha egyik, vagy másik fél meséli el a sztorit! A posztban mi is valami hasonlóra teszünk kísérletet: a munkavállalói közösségi média használat kapcsán szeretnénk az érem mindkét oldalát felvillantani.
Ákos - munkavállaló
Ákos évek óta dolgozik egy cégnél. A munkájával meg vannak elégedve, ő is szereti a feladatait, jól kijön a kollégáival. Az utóbbi időben egy dolgot viszont elég nehezen visel el: rengeteget kell túlóráznia. Már többször próbálta finoman jelezni főnökének, Tamásnak, hogy nem lesz ez így jó, de nem igazán ment át az üzenet.
Egy hosszúra nyúló munkanap végén, már éppen hazafelé készülődik, de mielőtt elindul, még egyszer rápillant a Facebook-ra. Persze megint a szokásos, az első képek már fenn vannak az esti buliról, amiről ő a túlóra miatt megint lemarad. Ez az a pont, amikor talán jobb lenne elszámolni tízig, kijelentkezni és hazaindulni. De Ákos ma már nagyon sokat nyelt, és nem ezt teszi. Az egyik bulizós kép alatt kommentelni kezd, először csak annyit ír, sajnálja, hogy már megint lemaradt egy buliról, később hozzáteszi, kicsit elege van a túlórázásból a cégnél, aztán belelendül és leírja azt is, hogy mostanában elég sok estéjét tölti az irodában, majd személy szerint meg is köszöni főnökének (“Kösz szépen, Tamás!”). Persze mindenki merészre itta már magát a pesti éjszakában, úgyhogy jönnek is a lájkok, meg a hozzászólások a kommentre: “Ne hagyd magad Ákos!”, “Hagyd ott azt a sz@r helyet!”.
Másnap reggel miután megérkezik a munkahelyére, a főnöke, Tamás behívja a tárgyalóba és egy felmondást ad át neki arra hivatkozva, hogy Ákos előző napi kommentjei sértették a cég jó hírnevét és gazdasági érdekeit. Miután a felmondást átadják Ákosnak, megkérik, hogy szedje össze a holmiját és a felmondási időre felmentik a munkavégzés alól.
Ákos alig ér haza, máris hívja ügyvéd ismerősét, akitől több érdekes dolgot is megtud:
1. Adott esetben a munkavállaló munkaidőn kívüli magatartása kapcsán is felelősségre vonható a munkáltató által. Persze csak akkor, ha olyan magatartást tanúsít, amely közvetlenül és ténylegesen veszélyt jelent munkáltatója jó hírnevére, jogos gazdasági érdekére vagy a munkaviszony céljára. Azért - teszi hozzá az ügyvéd - itt figyelembe kell venni a munkavállaló munkakörének jellegét és a munkáltató szervezetében elfoglalt helyét is, azaz egy vezető állású munkavállalóval szemben az elvárások is magasabbak lehetnek e tekintetben.
2. A munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja. Fontos ugyanakkor, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága egy alkotmányosan biztosított alapjog, amit nem lehet önkényesen korlátozni.
3. Érdemes észben tartani, hogy a Facebookon (vagy más közösségi média csatornán) folytatott tevékenység, például a kommentekben kifejtett vélemény széles, előre nem kontrollálható közönséghez juthat el, így az ott folytatott kommunikáció túllépi a magánbeszélgetés kereteit. Más a helyzet például egy magán emaillel, vagy privát cseten folytatott beszélgetéssel.
4. Adott esetben az sem közömbös információ, hogy a user Facebook-profilján egyértelműen látszik, hol dolgozik, így könnyen beazonosítható, hogy a vélemény mely munkáltatóra vonatkozik pontosan.
5. Végezetül az ügyvéd finoman jelzi Ákosnak, hogy a jövőben óvatosan használja a közösségi médiát a munkaviszonyával összefüggésben, gondolja meg kétszer, hogy milyen képet tölt fel, milyen posztokat tesz ki vagy éppen hogyan kommentel, mert a megelőzés a leghatékonyabb eszköz, még akkor is, ha egy hosszas jogvita során Ákos bizonyítani is tudja az igazát és a felmondás végül jogszerűtlennek bizonyul.
Tamás - a főnök
Tamás egy cég menedzsere, középvezetői szinten van és egy nagyobb csapatot vezet. Igyekszik mindent megtenni, hogy a beosztottak jól érezzék magukat a csapatában, élhető körülményeket és jó hangulatot szeretne teremteni az irodában. Persze néha előfordul, hogy vannak húzósabb időszakok, de eddig ezeket mindig sikerült kezelni, többnyire túlórák árán. Az esetek nagy részében a csapatra bízza, hogy beszéljék meg egymás között, hogyan osztják el ilyenkor a munkaterheket. Ha esetleg ez nem vezetne eredményre, akkor ő mondja meg, ki túlórázik, de igyekszik odafigyelni arra, hogy a lehető legkörültekintőbben járjon el és figyelembe vegye a csapattagok személyes körülményeit is (kinek van gyereke például).
Tamás jó és méltányos vezetőnek tartja magát. Ezért aztán szíven üti, amikor egy este Facebook-ozás közben azt látja, hogy az egyik csapattag, Ákos éppen azt részletezi egy kép alá kommentelve, hogy elege van a cégből, és abból, hogy állandóan túlóráznia kell, sőt, még személy szerint utal is Tamásra, mint a probléma fő forrására. A hozzászólások sem kímélik a céget, van egy-két tényleg húzós megjegyzés is.
Másnap Tamás behívja Ákost és átad neki egy felmondást arra hivatkozva, hogy Ákos előző napi kommentjei sértették a cég jó hírnevét és gazdasági érdekeit.
Miután Ákos elhagyja az irodát, Tamás elgondolkodik: hirtelen úgy érzi, talán elhamarkodottan cselekedett. Lehet, hogy jobb lett volna felhívni a cég megbízott ügyvédjét, mielőtt megírta ás átadta a felmondást?
Meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét, ezért gyorsan a telefonért nyúl és hívja is az ügyvédet, aki felhívja a figyelmét néhány aggasztó részletre:
1. Kiderül, hogy a közösségi média használatról nem volt semmilyen szabályzat a munkáltatónál, a munkaszerződésben sem szerepelt semmilyen rendelkezés ezzel kapcsolatban.
2. Ákos ráadásul nem töltött be különösebben magas pozíciót a cégnél és munkaköre sem volt bizalmi jellegű.
3. A munkáltató tehát nem lehet nyugodt - bár kialakult bírói gyakorlat még nincs erre Magyarországon - azt nem lehet kizárni, hogy amennyiben Ákos bírósághoz fordul a felmondás miatt, akkor neki adnak igazat és megállapítják a felmondás jogszerűtlenségét.
Az ügyvéd még ellátja Tamást néhány jó tanáccsal, hogy a jövőben lehetőleg ne sétáljon bele hasonló csapdába:
1. Minél előbb készítsenek olyan munkahelyi szabályzatot, ami a közösségi média használat kérdéseit is rendezi. (Sőt, teszi hozzá az ügyvéd, úgy általában az internet-, és email használat körében is érdemes tiszta vizet önteni a pohárba a cégnél.)
2. A munkaszerződésekben rendezzék a munkaidőn kívüli magatartással kapcsolatos elvárásokat.
3. A munkavállalók kapjanak megfelelő tájékoztatást a magatartásuknak - a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos - korlátozásáról, és a korlátozás módjáról, feltételeiről.
A fenti eset is azt mutatja, hogy mind munkavállalói, mind pedig munkáltatói oldalon körültekintően kell eljárni a közösségi média használata során, illetve az ezzel kapcsolatos szabályok kialakítása, kihirdetése és betartatása kapcsán. Ha további hasznos munkajogi tanácsokat olvasna, megteheti itt, ha pedig jogi kérdése merülne fel, azt tegye fel itt.
(Képek forrása: stock photo, photodune.net)