Jogi sztorik

Kiút a jogi útvesztőből

Ne, csak a behajtási költségátalányt ne!

2016. március 31. 13:00 - lawyerup

Hogyan szabadulhatnak a cégek egy adminisztratív tehertől?

Hallottatok már a gonoszról, a gonosz behajtási költségátalányról? Ha vállalkozásotok van, akkor remélhetőleg villámgyorsan rávágjátok, hogy igen és egyúttal valószínűleg hozzáteszitek, hogy sajnos, mivel sok könyvelési és adminisztrációs fejfájást okozott az elmúlt években. Jó hír, hogy egy március 24-én hatályba lépett új törvény igyekszik a fejfájástól megkímélni a vállalkozásokat, ráadásul oly módon, hogy ennek már a 2015-ös pénzügyi beszámolókra is érezhető hatása lesz. De, ne rohanjunk ennyire előre, nézzük, mi is a behajtási költségátalány és mi volt vele a baj.

Mi az a behajtási költségátalány?

A behajtási költségátalány kifejezést 2013. július 1. óta ízlelgethetjük. Ekkor léptek ugyanis hatályba a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) vonatkozó szabályai, amelyek átültették a magyar jogba a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit. Majd 2014. március 15-ét követően immár az új Ptk. 6:155.§ (2) bekezdésében találkozhattunk ezzel a kifejezéssel.

A behajtási költségátalány lényege, hogy amennyiben szerződéses partnerünk késedelembe esett a fizetéssel, úgy az egyéb következmények (pl. késedelmi kamat) mellett jár nekünk egy 40 eurónak megfelelő összegű átalánydíj, amely a behajtási költségátalány nevet viseli. A behajtási költségátalány ráadásul járt, ha esik, ha fúj, ha kimentette a késedelmét az adós, ha nem. Az sem bírt semmi jelentőséggel, hogy milyen időtartamú volt a késedelem (pl. 1 nap, 1 hét vagy 1 hónap).

Ingyen pénz, mondhatnánk erre. Mi lehet ezzel a baj?

photodune-4099904-overloaded-with-paperwork-xs.jpg

Mi volt a probléma a behajtási költségátalánnyal?

A behajtási költségátalány kapcsán (kötelező, törvény erejénél fogva biztosított jellege miatt) számos nehézség, adminisztrációs teher merül fel. A hitelezők nem szívesen bíbelődtek vele (különösen, ha egy kisebb összegű tartozásról, illetve rövidebb időtartamú késedelemről volt szó), az adósoknak is nyűgöt jelentett az elszámolása, könyvelése. Utólag persze le lehetett mondani róla, de ez is adminisztrációval járt.

A helyzet abszurditását mutatja, hogy több jogértelmezés kiadására is szükség volt, a NAV és a KIM is igyekezett választ adni a gyakorlati problémákra.   

Mi változott?

2016. március 24-én hatályba lépett egy rövid, tokkal-vonóval nyolc paragrafusból álló törvény, a behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény. A legszembetűnőbb különbség a korábbi és az új szabályozás között, hogy a "kötelezett köteles megfizetni" fordulat helyett, a "jogosult igényt tarthat" szóhasználat szerepel a törvényben, azaz a törvény szóhasználata arra utal, hogy a költségátalány kötelező jellege változik és a jogosult dönthet arról, hogy a kötelezett önkéntes teljesítése hiányában érvényesíti-e az igényét vagy nem. 

Fontos, hogy az új szabályozás egyértelműen rögzíti, hogy csak az érintett felek kereskedelmi ügyletekből eredő pénzköveteléseinek teljesítésére vonatkozik. (Ráadásul a törvény meghatározza a kereskedelmi ügylet fogalmát. Eszerint kereskedelmi ügylet: vállalkozások, illetve vállalkozások és szerződő hatóságok között lebonyolított olyan ügylet, amelynek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása.)

Mi lesz az új szabályozás hatása?

A jövőben a felek rugalmasabban tudják kezelni a behajtási költségátalányt, a jogosult pedig dönthet úgy, hogy nem kívánja azt érvényesíteni. (Ha érvényesíteni kívánja, akkor erre egyéves, jogvesztő határidő áll a rendelkezésére.)

A törvény rendelkezéseit a hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén is alkalmazni kell. A törvény hatálybalépésekor fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt a törvény hatálybalépésétől, azaz 2016. március 24. napjától kell számítani.

Fontos, hogy a számviteli törvény is módosult (a 177. §-a kiegészül az 56. bekezdéssel, miszerint a vállalkozó a könyvviteli nyilvántartásában (mérlegében) kimutatott, behajtási költségátalányból származó kötelezettséget - ha ezt az új törvény hatálybalépéséig, azaz 2016. március 24-ig a jogosult nem követelte tőle - az egyéb bevételekkel szemben megszünteti.

(Kép forrása: stock photo, www.photodune.net)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jogisztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr278546274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.