Éppen két hete, április 2-án lépett hatályba a Polgári perrendtartás egy új fejezete, amely - a sajtó-helyreigazítási eljárások mintájára - a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítésére biztosít eljárásjogi lehetőséget. Az új eljárás lényege, hogy segítségével az, akiről hozzájárulása nélkül képmás vagy hangfelvétel készült, illetve került felhasználásra rövid (30 napos) határidőn belül kérheti a készítőtől, illetve a felhasználótól a jogsértés abbahagyását, megfelelő elégtétel adását (megfelelő nyilvánosság biztosítása mellett) és a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását. Ha a felhívásnak a készítő vagy a felhasználó nem tesz eleget, a felhívásban megjelölt határidő leteltétől számított 15 napon belül kereset indítható. A bíróság pedig - a sajtó-helyreigazítási eljárások mintájára - viszonylag szűk körű bizonyítás lefolytatása mellett gyorsan hoz döntést. (Ez az eljárás egyébként legfeljebb a felvétel készítésének, illetve felhasználásának időpontjától számított 6 hónapon belül indítható meg.)
Az új eljárás kapcsán egy érdekes helyzettel szembesülünk, mégpedig hogy míg az új eljárás a kép- és hangfelvételek készítése és felhasználása kapcsán egy hatékony jogvédelmi eszközt kíván biztosítani, addig a jogalkalmazás (vagyis a bírói gyakorlat) eddig gyakran elfogadta a vitás vagy peres eljárásokban bizonyítási eszközként a titokban (engedély nélkül) készített kép- vagy hangfelvételeket.
Vagyis könnyen előállhat az a helyzet, hogy a mindenen áthatoló golyó találkozik a mindent felfogó páncélzattal,
azaz bár bizonyítási érdekből jó lenne használni az engedély nélkül készült kép- vagy hangfelvételt, de az, akiről a felvétel készült beveti a Csubakka-védelmet és a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt pert indít.
De végül is mi a pontos helyzet a titokban készített kép-és hangfelvételekkel és azoknak a különböző eljárásokban való felhasználhatóságával? Lehet, nem lehet, hogyan lehet?
Jöjjön tehát a gyakorlat:
1. Érdemes talán a legfrissebb vonatkozó döntéssel, egy 2015-ben publikált bírósági határozattal kezdenünk. A határozat szerint
a gyermek-elhelyezési perben felhasználható a jogsértően készült hangfelvétel a másik fél gyermeknevelésre való alkalmatlanságának bizonyítására, ha a perben enélkül megnyugtató döntés nem lenne hozható.
Annyit azért enyhít a határozat a helyzeten, hogy az elkészítés körülményeire és az esetleges manipulálhatóságra figyelemmel kell lennie a mérlegelésnél. (Az alapul szolgáló ügyben egyébként más bizonyítékok is rendelkezésre álltak, így a jogosulatlanul készült hangfelvételekre nem is volt végül szükség.)
Az ítéletben foglalt elvnek azonban manapság, amikor szinte mindenkinek a zsebében lapul egy hang- és képfelvétel készítésére is alkalmas okos-telefon vagy egy golyóstollnak álcázott kamera, messzemenő következményei lehetnek, hiszen akár család-, akár üzleti-, akár szomszédok közötti vitáról van szó, semelyik fél nem lehet biztos abban, hogy nem készül az engedélye nélkül felvétel. (Érdekes filmes megjelenítése volt ennek a jelenségnek a Terápia című sorozat, amelynek első évadában a civakodó házaspár férfi tagja, Tamás telefonjával észrevétlenül rögzítette a terapeuta előtt lezajlott szóváltást, és mint kiderült nem is először tette ezt meg.)
2. Egy korábbi, 2011-es bírósági döntés is fontos szempontokat rögzít. Eszerint ugyanis
nem minősül visszaélésnek a kép- vagy hangfelvétel készítése, illetve felhasználása, ha közvetlenül fenyegető vagy bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből, vagy jogos magánérdekből történik.
Persze az engedély nélküli felvételkészítés ilyen esetben sem okozhat aránytalan sérelmet a dokumentált jogsértéshez képest.
Az alapul szolgáló eset egyébként egy szomszédjogi vita volt. Az egyik szomszéd hulladékot égetett az udvarán, amit a szomszédja kérésére sem hagyott abba, aki mobiltelefonjával felvételeket készített, hogy a jegyző előtt igazolni tudja a jó szomszéd környezetvédelmi szabálysértését. A felvétel meg is tette a hatását, a jegyző kiszabta a környezetvédelmi bírságot, a fényképen szereplő szomszéd viszont kifogásolta személyiségi jogainak megsértését. A bíróság a személyiségi jog megsértése iránti keresetet nem tartotta megalapozottnak, mivel a képfelvételek kizárólag a hatósági eljárásban kerületek felhasználásra és bizonyítási célt szolgáltak, így az igazság érvényesülését, mint közérdeket és az ingatlan zavartalan használatát, mint jogos magánérdeket szolgálták, így nem tekintette jogsértőnek a felvétel készítését és felhasználását a bíróság.
Megjegyezzük viszont, hogy az április 2-án hatályba lépett új eljárás szerint a fenti ügyben teljesen más kimenetel is elképzelhető lenne, hiszen a hozzájárulás nélküli képfelvétel készítés és felhasználás nem menthető ki azzal, hogy közérdekből vagy jogos magánérdekből történt.
3. Ha még jobban elmélyedünk a bírói gyakorlatban, érdekes esetet találhatunk 2009-ből is. Itt egy kölcsönügylet kapcsán látta úgy a bíróság, hogy az igazság kiderítése felülírhatja a személyhez fűződő jogok védelmét. A hangfelvételek szolgáltak ugyanis bizonyítékul arra, hogy az adós elismerte tartozását és az nem is évült el. Ebben az ügyben az adós megpróbálkozott azzal, hogy beperelte a felvételeket készítőt arra hivatkozva, hogy a felvételek engedély nélküli elkészítése személyhez fűződő jogát sértette és kérte a felvételek megsemmisítését. A bíróság azonban ezzel szemben megállapította, hogy
a törvény valóban védi a személyek személyhez fűződő jogait és törvényes érdekeit, azonban csak az a jog részesülhet törvényi védelemben, amelynek gyakorlása nem ütközik a joggal való visszaélés tilalmába.
A jelen esetben az adós azonban egyértelműen azért hivatkozott az alanyi jogsértésre, hogy azzal egy hamis tényállást juttasson érvényre, amely nem megengedhető, így keresetét a bíróság elutasította.
Összegezve a fentieket, láthatjuk, hogy a bírói gyakorlat mostanáig viszonylag egységes volt a titokban készített felvételek kapcsán. Bár a bíróságok támasztanak bizonyos feltételeket a felvételek bírósági eljárásban történő felhasználhatósága kapcsán, mindazokban az esetekben, amikor a hang vagy képfelvétel, olyan tény bizonyítására kerül felhasználásra, amelyet más módon nem lehetne bizonyítani, jogszerűnek ítélte és engedélyezte azok felhasználását.
Azonban a jövőben komoly feladat hárul a bíróságokra annak a helyzetnek a kezelésével kapcsolatban, hogy hogyan használható fel bizonyítékként egy olyan felvétel, amely kapcsán az, akiről a felvétel készült, követeli a jogsértés abbahagyását az április 2-től kifejezetten erre szolgáló eljárás keretében. Fogós kérdés, érdeklődve várjuk az első jogesetet!
Ha további kérdésed van, akkor tedd fel itt! Ha korábbi kérdések között böngésznél, azt is megteheted itt.
(Kép forrása: stock photo, www.photodune.net)